hogyan tanultam meg cipőt kötni?
sokáig leginkább sehogy. az oviban volt egy kampány, kb középsőben, hogy akkor most mindenki tanuljon meg cipőt kötni. kiraktak egy hatalmas, színes kartonból kivágott cipőt a falra, és akinek már ment, annak felkerült rá a jele. mit gondoltok, kié került ki utoljára?
életem első nagy frusztrációja volt ez, mert nem ment. sehogy se. pedig anyáék otthon külön edzést is tartottak, volt egy vastag, bordó szalagom, azt kellett volna megkötni a combon, de totális volt a kudarc. aztán az oviban is volt tréning, ültünk mi, a fogyik, a büdös, sötét folyosón a szarabbik óvónénivel, és kötöttünk mint a gép, kidugott nyelvvel, izzadó homlokkal. még itt is megtanult pár gyerek kötni, persze én nem voltam köztük. és akkor a végén, amikor már csak maroknyian maradtunk (de olyanok, mint az a kisfiú, akiknek volt tehenük még, meg tényleg ilyen nyomingerek, akik háromig sem tudtak elszámolni, én meg már a teljes józsef attila altatót tudtam fejből meg egy csomóig számolni, sőt direkt nem a rózsaszín volt a kedvenc színem, mert minden lánynak az volt) szóval akkor a szarabbik óvónéni is megunta, hogy naponta egy órán keresztül szerencsétlenkedjen velünk a folyosón, és kibaszták a maradék jeleket a cipőre. és kinek a jelét ragasztották fel utoljára? ó a faszom, még most is totál ideg vagyok.
